Mi a stressz?

Mindannyian tisztában vagyunk vele, bár gyakran megfeledkezünk róla, hogy az ember természeti lény és ennek megfelelő eszköztárral is van felszerelve. A körülményeink ugyan rengeteget változtak az elmúlt évszázadok alatt, de a testi működéseink nem, hiszen azok átalakulásához sokkal hosszabb idő szükséges.

A stressz egyszerű készenléti állapotot jelent, amely akkor áll elő, ha az ember fenyegetve érzi magát. Ilyenkor kiélesednek az érzékek, a szervezet könnyen lebontható szénhidrátok révén gyors energiabombával látja el a szervezetet, a vércukorszint megugrik, az erek összeszűkülnek, a vérnyomás megnő és az ember átmenetileg olyan fizikai teljesítményre lesz képes, amilyenre átlagos állapotában nem.

A stressz terhelés

A stressz készenléti állapot, amely lehetővé teszi, hogy az ember gyorsasága, ügyessége vagy kreativitása révén a bőrét menthesse egy felforrósodott helyzetből. A dolog buktatója csak az, hogy a civilizált világban többnyire nem vagyunk kitéve a testi épségét fenyegető hatásoknak, de a stressz-készültség lelki-érzelmi hatásokra is bekapcsol.

További nehézséget okoz, hogy a stressz átmeneti időszaka – mivel különleges teljesítményre készít fel – megterheli a szervezetet, és így, ha a veszély elmúlt, pihenésre volna szükség. Napjainkban azonban a nyomás gyakorlatilag folyamatos, vagyis megszakítás nélküli, és olyan rövid szünetekkel jár, amely alatt lehetetlen a regenerálódás, így a folyamat kiégéshez vezet.

A stresszorexia

A stresszorexia a táplálkozási zavarok közé tartozik, bár annyiban elkülöníthető ezektől, hogy nem testképzavar és nem önértékelési zavarok okozzák. A táplálkozási anomália (elsősorban a táplálkozás hiányosságának) hátterében az áll, hogy a munkavállaló annyira meg akar felelni a munkahelyén, hogy háttérbe szorítja a táplálkozást. Ebben a helyzetben a szervezet egy ideig jelez, de később az éhségérzet megszűnik, és csak a hiányállapotok jelei mutatkoznak.

Különösen veszélyes ez a betegség abból a szempontból, hogy lelki oldalról óriási igénybevétellel társul, ami egyébként megemelné a szükséges tápanyagok (pl. B-vitamin) igényét, ezzel szemben a beteg még a minimális szükségletet sem elégíti ki.